Unbekannte

Nem tetszett az olimpiai közvetítésekben az az izzadságszagú önfényezés, ahogy az MTV ki akarta venni a részét a sikerekből, és minduntalan a legszebb pillanatokat ismételte. Már rühelltem, amint a bemondónő felkonferálta, és biztosan rühellte ő is, de én legalább azonnal elkapcsolhattam. Jókora tévedés áldozatai a szerkesztők, ha azt hiszik, hogy a nagyszerű pillanatok örökös ismételgetésével újra és újra átéljük az akkor érzett örömöt. Hogy a pillanatnyi kirobbanó öröm és meghatottság pavlovi reflexként a képsorokhoz tapad, és ők most minket egyfajta kegyelmi állapotban tarthatnak, mindannyiunk boldogságára. Hogy az intellektuális élmény kölcsönösen, oda-vissza egyenlővé tehető a hozzá tartozó fizikai cselekvéssel.
És hogy jön ide az otthon szülés? A tapasztalatlan kismamákon élősködő babás-mamás magazinok tele vannak a következő címekkel: "Hogyan tehetjük örökké emlékezetessé a szülést?"; "12 praktika, amitől kellemes(!) lesz a vajúdás"; "A magyar jogszabályok megfosztják a kismamát az otthon szülés élményétől". Megsúgok valamit: a vajúdás otthon is ugyanolyan borzalmasan fáj mint a kórházban, nem lehet előle a saját pihe-puha ágyba vagy egy jó meleg fürdőbe menekülni. Az otthon szülés soha sem lesz "élmény", mint ahogy soha sem volt az a történelem során. A katarzist az új élet világra jövetele hozza el, nem az illatos gyertyák és a bábaasszony odafigyelő tapintata. Nem erőltethetjük a boldogságot, akárhányszor is játsszuk újra, bármennyire is tökéletesítjük a hozzá tartozó mozdulatsort. Úgy gondolom, ez a modern ember egyik legnagyobb tévedése.